A német válogatott úgy kezdte a világbajnokságot, ahogy mostanában szokta: mészárlással. Ezúttal az ausztrálokat vetette eléjük balsorsuk, s az embernek az az érzése támadt: csak a németek kíméletességén múlott, hogy nem lett jóval nagyobb a különbség a végére.
A meccs embere a németek ifjú titánja, Mesut Özil, aki ránézésre egy haját frissen levágott emósra, esetleg Zsákos Frodóra emlékeztet, de amint a lábához ér a labda, az összes török a kardjába dől, hogy ez a gyerek nem náluk játszik. Özil - noha a kapuba nem talált - csapata minden egyes támadásának a kulcsfigurája volt, s talán a góllövés is csak azért nem jött össze neki, mert Király Gábor szemmel verte két hete a Puskásban. Ha így folytatja, a vb egyik legnagyobb csillaga lehet.
A meccs hülyéje a Schweinsteiger bokájának eltörésével próbálkozó ex-szamoai Tim Cahill, aki brutalitásával méltán érdemelte ki a világbajnokság első azonnali piros lapját (az egyébként igen felemásan ténykedő játékvezetőtől).
A meccs statisztikája: Miroslav Klose a tizenegyedik világbajnoki gólját érte el, ezzel beérte az örökranglista ötödik helyén az Aranycsapat kiválóságát, Kocsis Sándort valamint honfitársát, Jürgen Klinsmannt. A ranglistán egy találattal van előtte a Fekete Gyöngyszem, Pelé, tizenhárom góllal áll a harmadik helyen Just Fontaine (ja, ezt ő egy tornán lőtte), második helyezett egy mesterhármasnyi távolságra Klosétől a Nemzet Bombázója, Gerd Müller, az élen pedig tizenöt találattal Il Fenomeno, azaz Ronaldo (az igazi).
