A világbajnoki címvédő bemutatkozása felemásra sikeredett. Az ellenfél az a paraguayi válogatott volt, amely a dél-amerikai selejtezők során a második legkevesebb gólt kapta, több győzelmet szerzett, mint Brazília, s csak egyetlen ponttal szorult a Seleção mögé. Ennek ellenére sokan talán győzelmet vártak az olaszoktól, ám ha őszinték akarunk lenni: egyáltalán nem érdemelték volna meg.

A meccs embere az Azzurri egyenlítő találatának szerzője, Daniele De Rossi. A Totti örökségét átvevő irányító remekül passzolt, jónéhány labdát szerzett, bejátszotta a pálya egészét, s nem utolsósorban góljánál jókor jó helyen volt. Az előtte álló feladat egyáltalán nem kicsi: az már tegnap kiderült, hogy De Rossinak egy alapvetően ötlettelenül játszó válogatottat kell irányítania, a következőkben kiderül, fel tud-e nőni ehhez...

A meccs hülyéje a paraguayi kapus, Justo Villar, akinek nincs szerencséje a világbajnokságokkal. Négy éve mindössze hét percet játszott, az angolok elleni nyitómeccsen előbb tehetetlenül nézte, amint csapattársa, Carlos Gamarra beveszi kapuját, majd percekkel később megsérült, és véget is ért számára a torna. Most az Albirroja első találkozója szintén balszerencsésen alakult számára, egy közvetlenül a kapuja előtt átszáguldó beadásnak sikerült aláugrania, aminek olasz egyenlítés lett a vége.

A meccs statisztikája: a kapuskirúgások célbaérkezése elképesztő különbséget mutat: Marchetti 14-ből 13 (93%), Buffon lecserélése előtt 12-ből 10 (83%) labdát tudott csapattárshoz eljuttatni, míg ugyanez a mutató Villar esetében 37 átadásból mindössze 23 (62%). Ez az adat is arról árulkodik, hogy az iménti roppant megtisztelő díj jó helyre került.

Egy újabb érdekes adat: sosem fordult még elő világbajnokságon, hogy négy nap után egyetlen olyan játékos se legyen, aki egynél több gólt szerzett. Ehhez talán Klose állt a legközelebb, ám 4-5 zicceréből csak egyet tudott kihasználni.