A francia válogatott úgy tűnik, lemásolja a nyolc évvel ezelőtti teljesítményét, akkor egyetlen ponttal, rúgott gól nélkül esett ki a tornára címvédőként érkező válogatott, most két meccs után ugyanilyen statisztikával állnak. Mexikó többet tett a győzelemért, megérdemelten húzta be a meccset.
A meccs embere a mexikói Javier Hernández, aki alig tíz perccel pályára lépése után remek ütemben lépett ki a védők közül, elhúzta a labdát a rárontó Lloris kapus mellett, és higgadtan lőtt a hálóba. A Manchester United által leigazolt 22 éves támadó góljával már most igazolta: jól tették a Vörös Ördögök vezetői, amikor úgy döntöttek: ő lesz az MU első mexikói játékosa.
A meccs hülyéje a csapata játékát semmivel sem előrelendítő (sőt inkább hátráltató), roppant önző Nicolas Anelka, aki csapata második meccsén sem tudta megmutatni, miért is ő a világ második legdrágább labdarúgója. Domenech mester szokásával ellentétben jól reagált a szituációra, és még a félidőben lecserélte a formán kívüli csatárt.
A továbbjutásról: amennyiben az utolsó mérkőzésen Uruguay és Mexikó döntetlent játszik, a franciák mennek haza (Dél-Afrika is menne persze, de ők eleve otthon vannak). Ha valamelyik latin-amerikai csapat nyer, ők a csoportelsők (ezzel elkerülik Argentínát), a másik viszont akár ki is eshet, ha a franciák nyernek, vagy akkor, ha Dél-Afrika súlyos (4-5 gólos) verést mér a Les Bleus-re.
Egy újabb érdekes adat: 1930. július 13-án ez a két csapat játszotta a világbajnokságok történetének első mérkőzését, akkor a franciák győztek, 4-1 arányban, ám végül mindketten kiestek a csoportból.
