Elefántcsontpartnak 7-8 góllal kellett volna vernie Észak-Koreát, hogy esélye maradjon a továbbjutásra. A mérkőzás képe alapján (különösen az első félidőt) tekintve erre meg is volt a valós esélyük a teljesen szétesett koreaiakkal szemben, akik az első mérkőzés nagyszerű teljesítményének ezúttal sem voltak a közelében sem.
A meccs embere Didier Drogba, aki pazar teljesítményt nyújtott, s csak balszerencséjének köszönhette, hogy nem sikerült kapuba találnia. A Romaric gólját megelőző labdaátvétele a vb talán legszebb megmozdulása volt.
A meccs hülyéje az észak-koreai Pak Nam Csol, aki rettenetes mennyiségű, összesen 22 labdát adott el, miközben egyet sem szerzett, ami védekező középpályásként elfogadhatatlan teljesítmény.
A meccs statisztikája: Észak-Korea 1-12-es gólkülönbséggel esett ki a tornáról. Ehhez hasonlót az utóbbi időben 2002-ben Szaúd-Arábia (0-12), 1994-ben Görögország (0-10), 1982-ben El Salvador (1-13), 1978-ban Mexikó (2-12), 1974-ben pedig Zaire (0-14) és Haiti (2-14) produkált. Érdekes, hogy a görögök - ellentétben a többiekkel - úgy érték el a -10-es gólkülönbséget, hogy egyetlen nagyobb pofonba sem néztek bele.
