A világbajnokság második mérkőzése egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a két egykori világbajnok katasztrofális színvonalú mérkőzésen ismételte meg a nyolc évvel ezelőtti 0-0-ás végeredményt. Amit érdemes a meccsről elmondani - nem lesz túl sok -, kattintás után...
A meccs legjobbja az uruguayi kapus Néstor Fernando Muslera, noha ez inkább a meccs kritikája, mintsem az ő elismerése. Annyi szól csupán mellette, hogy Gourcuff szabadrúgását tízből hat kapus beszedte volna, s ezen a találkozón ez is elegendő volt az elismeréshez (a fifa.com választása Forlánra esett, valószínűleg ők sem tudják, hogy miért).
A meccs hülyéje cím egyértelműen az uruguayi Nicolás Lodeiro önéletrajzát hivatott bővíteni. A fiatalember pályára lépésétől számított tizennyolc percen belül begyűjtött két sárga lapot, s hozta ezzel roppant nehéz helyzetbe csapatát. A zuhanyzóba igyekvésnek mellesleg amúgy is nagy hagyományai vannak az uruknál, 1986-ban egy bizonyos Batista 56 másodpercig bírta a pályán, mielőtt sikerült begyűjtenie egy jól megérdemelt piros kártyát.
Egy újabb érdekes adat: 1966-ban szintén egy csoportban szerepelt Uruguay, Mexikó, Franciaország és a házigazda (Anglia), akkor a hazaiak mögött Uruguay ment tovább, míg Franciaország tökutolsó lett. Utóbbira a ma látottak alapján idén is komoly esély lehet...
A meccs kérdése: A tévé előtt ülve háromból két és felen elaludtunk. Vajon a meccs, vagy a vuvuzela hangja miatt?
