A Szerbia-Ghána találkozó pontosan azt hozta, amit várhattunk tőle: színvonalas csatát, lelkes támadójátékot, szoros és kemény meccset. A látottak alapján alighanem mindenki egyetért: szomorú, hogy egyiküknek ki kell esnie a csoportkör után.
A meccs embere rendhagyó módon a vesztes csapatból kerül ki, a szerb Zsigics lecseréléséig elképesztő mezőnymunkát végzett, s amint lekapta őt Antics mester a pályáról, csapata támadójátéka is gyakorlatilag megszűnt létezni. Ha a hátralévő két meccsen a plávik ki akarják harcolni a továbbjutást, Nikolára fontos feladatok várnak.
A meccs hülyéje újfent egy cserejátékos: Zdravko Kuzmanovics beállása után huszonegy perccel intézte el csapatát egy a délutáninál is ostobább kezezéssel.
Ami ma elmaradt: a ghánaiak mestere sokunk bánatára nem küldte pályára a jövő nagy reménységét, Dominic Adiyiah-t, akire mi is jól emlékezhetünk egy kairói éjszakáról. A Milan ifjú tehetségének első válogatottbeli találata így tovább várat magára, de talán még itt, a világbajnokságon sor kerül rá.
Egy újabb érdekes adat: az 1986-os világbajnokság óta (azaz az elmúlt hat tornán) mindig pontosan egy afrikai csapat jutott tovább a csoportkörből. A dél-afrikai, a nigériai és elsősorban a ghánai válogatott formáját látva (a Szelídíthetetlen Oroszlánokról és az Elefántokról még nem is szóltunk) ezen a statisztikán idén javíthatnak az afrikaiak.
