Noha korántsem a világbajnokság legjobb mérkőzése volt a Paraguay-Spanyolország csata, néhány dologról így is mindenképp emlékezetes maradhat. A mérkőzés ahol Paraguay 0-0-nál előbb szabályos - ám meg nem adott - gólt lőtt, majd tizenegyest rúghatott, ahol öt percen belül mindkét csapat büntetőt hibázott, ahol három kapufa kellett egy gólhoz, de legfőképp: a meccs, ahol Spanyolország hatvan év után a legjobb négy közé jutott.
A meccs embere Andrés Iniesta, aki támadásban a legaktívabb spanyol volt, s a győztes gólban is döntő érdemeket szerzett, hiszen ő hozta ziccerbe barcelonai csapattársát, Pedrót a tripla kapufa előtt. Iniesta jó formájára nagy szükség lehet az elmúlt meccsek parádéja után már-már verhetetlennek tűnő németek ellen.
A meccs hülyéje a paraguayi Santa Cruz, aki a 90. percben képtelen volt 110%-os ziccerét értékesíteni, amivel kiharcolhatta volna a hosszabbítást csapatának.
A meccs statisztikája: a spanyol válogatott először (és egészen mostanáig utoljára) 1950-ben jutott a világbajnokság legjobb négy csapata közé, akkor az USA-t, Chilét és Angliát győzték le ehhez, ám végül csak a negyedik helyet tudták megszerezni. A második legjobb négy közé jutásukkal mindössze az örökranglista kilencedik helyén állnak, holtversenyben Angliával, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Ausztriával, Portugáliával, Jugoszláviával és természetesen Magyarországgal.
Egy újabb érdekes adat: David Villa öt góljával vezeti a torna góllövőlistáját, ez 1934-ben, 1962-ben és 2006-ban is elég lett volna a gólkirályi címhez. Villa lehetne a vb-k történetének első spanyol gólkirálya (1950-ben Basora és 1986-ban Butragueño második volt 5-5 góllal) és az első labdarúgó, aki vb-n és eb-n is gólkirály lesz - habár ehhez Klosénak, Müllernek, Forlánnak és Sneijdernek is lehet még egy-két szava.
