Túl vagyunk a világbajnokság első csoportkörén, amely néhány jó, néhány küzdelmes, s jópár borzalmas meccset hozott. Voltak szép gólok, de még több potya, egy-két meglepetés, s jópár papírforma meccs. A továbbiakban következnek az első kör legjei:
A forduló legjobbja Mesut Özil, aki egészen parádésan játszott az Ausztrália elleni meccsen, s nem egy embertől hallottam azóta (s magam is így vagyok vele), már csak az ő játéka miatt is érdemes várni és nézni a Nationalelf mérkőzéseit.
A forduló gólja Maicon találata, aki a KNDK elleni mérkőzésen szinte az alapvonalról bombázta a labdát a hosszú sarokba.
A forduló védését a hondurasi Valladares mutatta be Chile ellen, amikor egy közvetlen közelről érkező fejesre sikerült odaérnie, és bámulatos reflexszel megakadályoznia a gólt.
A forduló hülyéje cím szegény Greent illeti, aki az Anglia-USA meccsen egyrészt két pontot elvett csapatától ügyetlenkedésével, másfelől sikerült egy mozdulattal (na jó, az a kapálózás inkább mozdulatsor volt) elérnie, hogy az egész világ rajta röhögjön.
A forduló meccse a Brazília-KNDK meccs volt, ahol a szambakirályok csak roppant nehezen tudták két vállra fektetni a szimpatikusan és sportszerűen játszó koreaiakat.
A forduló meglepetése: Spanyolország-Svájc 0-1. Ez nem igényel kommentárt.
A forduló álomcsapata (hogy ezzel is a támadófocit erősítsük, 3-5-2-es felállásban): Howard - Maicon, Marquez, Badstuber - An Jung Hak - Pak Dzsi Szung, Tshabalala, Elia - Özil - Müller, Tevez
