Brazília roppant szervezett és olykor igen látványos játékkal, szép gólokat lőve egy remek Kakával és egy szintén igen jó formában lévő Fabianóval masírozott be a legjobb tizenhat közé. A csapat egyetlen hiányosságát legfeljebb az jelentheti, hogy mindkét találkozón a semmiből kaptak gólt a hajrában, ami egy komolyabb ellenfél ellen súlyos gondokat okozhat. Elefántcsontpart leégette az afrikai focit.
A meccs embere a duplázó Luís Fabiano, aki Donovanhez hasonlóan nehéz szögből lőtte ki a felsőt irgalmatlan erővel az első találatánál, majd a második félidőben olyan gólt szerzett, amilyet csak a legnagyobbak tudnak: úgy esernyőzött, mint Pelé, és úgy kezezett, mint Maradona.
A meccs hülyéjének kiválasztása a jelöltek sokasága miatt nehéz feladat, az Elanót kivégző mészáros helyett a Kakát színészkedésével kiállíttató Tiotét választottuk, aki attrakciójáért Jászai Mari-díjat nem érdemel ugyan, ellenben a fegyelmi bizottság büntetéssel sújthatja felháborító viselkedéséért.
A meccs hülyebírója címet másodszor kényszerülünk kiosztani a tornán, a francia Lannoy sporttárs döbbenetes hibákat vétett, Kaká kiállítása felfoghatatlan (egy sárgát sem kellett volna kapnia), ellenben az Elefántok mindent megtettek azért, hogy kivégezzenek egy-két brazil játékost, ennek ellenére többször piros helyett sárga lapot sem kaptak. A végére teljesen kicsúszott a találkozó a kezéből, remélhetőleg többet nem látjuk a tornán. És Fabiano kettős kezezéséről még nem is szóltunk.
A meccs statisztikája: Brazília hatodik alkalommal játszott afrikai ellenféllel világbajnokságon, s először kapott gólt. Az ötszörös világbajnok összesen 17. alkalommal találkozott olyan csapattal, mely nem európai, vagy dél-amerikai, mind a tizenhetet megnyerték, s mindössze negyedszer kaptak gólt (az első egyébként Costa Rica volt 2002-ben)!
