A Nationalelf botrányos körülmények között, de vitathatatlanul megérdemelten jutott a legjobb nyolc közé. Az angol válogatottnak összesen két jó perce volt a meccsen, ekkor két gólt lőttek, a végeredmény azonban köszönhetően az uruguayi játékvezetőnek 4-1 lett.
A meccs embere a világ labdarúgásába idén berobbant Thomas Müller, aki a második félidőben két remek német kontrát is tökéletesen fejezett be, s emellett az első félidőben gólpasszt adott Podolskinak a 2-0-hoz. Müller ezzel pár órán át a góllövőlista élén állt, s míg Klose a vb-k örökös gólkirály címre hajt, ha Argentína ellen továbbmegy Németország, az ifjú bayernes támadónak jó esélye lehet az idei vb aranycipőjére.
A meccs hülyéje Gareth Barry, aki teljesen haszontalanul próbálta a szűrőjátékos feladatkörét ellátni a középpályán, és mindkét második félidei német találatban vastagon benne volt. Barry játéka még az elmúlt idők leggyengébb angol válogatottjához is méltatlan volt, teljesen érthetetlen, hogy miért játszott közel három teljes meccset Dél-Afrikában, miközben példának okáért Carricket 0 percre értékelte Capello.
A meccs történelmi igazságtétele: 44 év után a fagyi visszanyalt az angoloknak, Lampard (egyébként káprázatosan szép) gólját a játékvezető nem adta meg, s a németek nem is restellték 1966-ot, az úgynevezett "Wembley-Tor"-t felemlegetni a mérkőzés utáni nyilatkozataikban.
A meccs statisztikája: az angol válogatottat soha nem verték meg ennyire világbajnokságon, az eddigi legsúlyosabb pofon az Uruguay elleni 4-2 volt még 1954-ből.
Egy újabb érdekes adat: Miroslav Klose 12. góljával utolérte Pelét az örökranglistán, már csak Fontaine, Gerd Müller és Ronaldo áll előtte. Az örökranglista első helyéhez még három gólra van szüksége. Klose egyébként 50. gólját szerezte Anglia ellen a válogatottban, ezzel a 68 gólod Gerd Müller, a Nemzet Bombázója mögött második a nemzeti örökranglistán.
